Keletkezési történet: Régimagyar irodalmas szösszenet még a „Csütörtökeste” című kurzus idejéből 2010-2012 körül. Nem szántam publikálásra, de végül „Zongoraverseny hét ujjra” című kötet egyik novellája lett.
Egy szép, téli este hat órakor a Diák – az órák borzalmától megtörten – kitántorgott a bölcsészkar épületéből. Februári nap lévén már sötétség ült ki az egyetem előtti betontérre és a városra is. A Diák rögtön cigarettára gyújtott és a falnak támaszkodott. Beüzemelte a „zsebdiszkóját”, amiből kakofónikus rock és rapzene üvöltött felváltva. Ezután megpróbálta magáévá tenni a táskájában levő kólásüveg maradványait. Mikor nyugtázta sikertelenségét, szusszant néhány másodpercet.
Miután összeszedte minden megmaradt erejét elindult a kapu felé. Persze azonnal koldusok rohanták le, amelyeket „udvariasan” elküldött. Néhány minutumig itt is megpihent: fejét megadóan lehajtva szemlélte poros velúrcipőjét. Mikor a sötét légkör már teljesen a csontjáig hatolt, úgy érezte, hogy mennie kell.
Lassan, megfontolva lépkedett a Honvéd utcán. Minden lépést hatalmas diadalnak tartott; hogy gyorsítsa lépteit, egy episztola híres sorát ismételgette mindig. Ez szolgált metrumként neki: „eztkivívnicélja mindennemeskebelnek…eztkivívnicélja mindennemeskebelnek”. Azonban a menetelés még így sem ment valami jól. A következő „megálló” már nem az ő hibájából keletkezett: alig haladt pár métert, a négyszázágyas kórház hátsó bejáratánál meglátott egy különös öltözetű, kobozt szorongató férfit.
Erős, fejlett embernek látszott – első látásra. Amikor is jobban szemügyre vette, úgy meglepődött, hogy még a csontig égett cigaretta is kiesett a szájából, ráadásul a nagy meglepetés miatt ösztönösen ki kellett operálnia a fülhallgatót a füleiből. Miután zavarában megigazította a kabátja cipzárját, igyekezett természetesen viselkedni és mintha mi se történt volna, továbbhaladt.
A fura öltözetű férfi szemmel láthatóan tanácstalanabbnak nézett ki nála, és végül is megszólította a Diákot:
„ – Bocsáss meg balga magamnak, bölcs úrfi! Szóljon vala ajaikadról páratlan tudósság: míllyen’ hely vala ez?”
A Diák most teljesen besokallt. Nem tudván, hogy az idegen bolond, vagy csak az egyetemi tantestület egyik túlbuzgó tagja, bizalmatlanul válaszolt vissza:
„ – Uram! Ön most az Ifjúság és a Honvéd utca sarkán áll. Hová szeretne eljutni? A Teszkóba? Vagy a Széchenyi térre?”
Az idegen teljesen elhűlt a hallottak után. Idegesen pendített egyet a kobzán, és lassan vontatottan válaszolt.
„– Látom tekíntetedben az írtelmet deák. Sajnos kicsíny porszem vagyok én a míndensígben, nem tudván a várost, mellyben most vala szállásom.”
A Diák most már teljesen bizonyos volt abban, hogy a vele szemben álló komplett bolond, így – a diákok íratlan szabálya értelmében – joga volt letegezni a középkorú urat. (Ezzel a jogával élt is…)
„ – Öcsém! Te aztán jól betintázhattál! Pécsen vagy. A „pétée” bölcsészkara mellett.”
A férfi ezután keserves ordibálásban tört ki. Megszaggatta a ruháit, majd ezt makogta:
„– Tudtam! Habsburgoknak físzkiben kótyavetyélem el lítem, erűszakkal lefogva! Oh, szegín’ fülem halla’ burkus beszídet Isten mínden áldott napján! Oh, sokat okult ifju! Lítem egydűli honi társa, te is hazám fíja valál! Szóljon vala ajakad! Mi okból sodorta tenmagadat Bícsbe a kegyetlen Úr? Mohácsi vísz miatt eszközöl a Mindható rajtunk demonstratiot? Beszéded sommázata legyen e víszterhes ídőszaknak!”
A Diák ezt már nem bírta ki. Agyában valami tönkrement. A nyolcórás kegyetlen agyzsongító tanulás és ez a hibbant hippi már sok volt neki is. Akadozva beszélt, mivel leírhatatlan migrén kezdte gyötörni:
„ – Milyen Bécs? Milyen Bécs? Te félkegyelmű prédikátor? PÉCSET mondtam!” – szólt valamivel dühösebben.”
Az idegen szemlátomást megnyugodott. Fellélegezve folytatta:
„– Oh, Sophiane! „Sola Hungarorum”!
A Diákkal ekkor valami igazán fura dolog történt. Ellenállhatatlan vágyat érzett arra, hogy az idegennel közölje a Pécsről induló InterCityket. Gépiesen darálni kezdte:
„ – Sophiane IC. Indul kétóránként Pécsről. Budapest-Keleti Pályaudvarra érkezik. Menetidő: két óra ötven perc. Az InterCity csak Szentlőrinc-Sásd-Dombóvár-Kelenföld állomásokon áll meg. Felhívjuk kedves utasaink figyelmét, hogy a vonatra a menetdíjon felül kötelezően IC Pótjegyet kell váltani. Kérjük kedves utasainkat, hogy a nemdohányzó utastársaik érdekében csak a kijelölt helyeken dohányozzanak! A kocsik számozása 19-es számmal kezdődik.”
A Diák teljesen elveszítette az önkontrollját. A XVI. századi prédikátor még mindig kisgyermek módjára lelkendezett azon, hogy nem bécsi fogságban van. Kedvesen így szólt a jojózó szemű bölcsész kollegájának.
„ – Oh, míllyen csínos városka! Ín is szerzettem egy íneket, mellynek címe a „Mecsek Alja”. Szeríny önmagam descriptioja nem vala híteles tükör.”
A Diákon ismét erőt vett ez az újdonsült ösztön és hangosbemondó módjára darálni kezdte:
„ – Mecsek IC. Indul kétóránként Pécsről. Budapest-Keleti Pályaudvarra érkezik. Menetidő: két óra ötven perc. Az InterCity csak Szentlőrinc-Sásd-Dombóvár-Kelenföld állomásokon áll meg. Felhívjuk kedves utasaink figyelmét, hogy a vonatra a menetdíjon felül kötelezően IC Pótjegyet kell váltani. Kérjük kedves utasainkat, hogy a nemdohányzó utastársaik érdekében csak a kijelölt helyeken dohányozzanak! A kocsik számozása 23-as számozással kezdődik.”
Az idegen persze még most is csak mondta a magáét, majd egyszer csak így szólt az egyre fáradtabb Diákhoz.
„– Oh, fogadd el olcsó apológiámat nemes férfiú. Az én nevem vala Matthias Piso. És néked mi a böcsületes neved?”
A Diák bemutatkozott, de nem értette tisztán a férfi nevét, ezért visszakérdezett. (Az újra beüzemelt zsebdiszkóban egy amerikai rapzene szólt.)
„ – Matthias Piso?”
Az idegen kedvesen, mosolyogva válaszolt:
„ – A’ vala.”
Ez végzetes hibának bizonyult. A Diák elmebetegsége ismét felülkerekedett:
„ – Avala IC. Indul kétóránként Pécsről. Budapest-Keleti Pályaudvarra érkezik. Menetidő: két óra ötven perc. Az InterCity csak Szentlőrinc-Sásd-Dombóvár-Kelenföld állomásokon áll meg. Felhívjuk kedves utasaink figyelmét, hogy a vonatra a menetdíjon felül kötelezően IC Pótjegyet kell váltani. Kérjük kedves utasainkat, hogy a nemdohányzó utastársaik érdekében csak a kijelölt helyeken dohányozzanak! A kocsik számozása 20-as számozással kezdődik.”
Matthias – látva, hogy meghittebb kapcsolatban kerületek – már nyugodtan érdeklődhetett a hely és a különös ruházatú és beszédű emberek iránt.
A Diák ránézett az órájára, és tudatosult benne, hogy az esti filmig még mindig van másfél órája, nehezen bár, de felvilágosította a Piso-t.
Az idegen meglehetősen nyugodtan viselte a dolgot. Csak néhányszor kérdezett vissza:
„ – Pécs vala Baranya megyében?”
Ám a Diák megint nem a megszokott választ adta a kérdésre:
„ – Baranya IC. Indul kétóránként Pécsről. Budapest-Keleti Pályaudvarra érkezik. Menetidő: két óra ötven perc. Az InterCity csak Szentlőrinc-Sásd-Dombóvár-Kelenföld állomásokon áll meg. Felhívjuk kedves utasaink figyelmét, hogy a vonatra a menetdíjon felül kötelezően IC Pótjegyet kell váltani. Kérjük kedves utasainkat, hogy a nemdohányzó utastársaik érdekében csak a kijelölt helyeken dohányozzanak! A kocsik számozása 23-as számozással kezdődik.”
Az idegen most sem szólt egy szót sem a különös válaszért.
A Diák egyre rosszabbul érezte magát. Hangosabbra állította a zsebdiszkót, aminek hatására egyre kevésbé értette meg Matthias kérdéseit.
Piso pedig csak kérdezett és kérdezett megállás nélkül:
„ – Míllyen masínát varázsoltak a fűledbe? Boszorkányság és eretnekség ujja alkotta szerkezet bénítja hallásodat.”
A Diák nem értette, amit kérdeztek tőle. Egy szót azonban tisztán kivett a szövegből: azt, hogy „Misina”. Ez pedig ismét meglehetősen értelmetlen válaszra késztette:
„ – Misina IC. Indul kétóránként Pécsről. Budapest-Keleti Pályaudvarra érkezik. Menetidő: két óra ötven perc. Az InterCity csak Szentlőrinc-Sásd-Dombóvár-Kelenföld állomásokon áll meg. Felhívjuk kedves utasaink figyelmét, hogy a vonatra a menetdíjon felül kötelezően IC Pótjegyet kell váltani. Kérjük kedves utasainkat, hogy a nemdohányzó utastársaik érdekében csak a kijelölt helyeken dohányozzanak! A kocsik számozása 18-as számozással kezdődik.”
A Diák elemállapota kritikussá vált.
„ – Tudod, bölcs ifjú, míllyen zengő hang hagyja el torkodat?” – dicsérte meg a Diákot a prédikátor.
A Diák most sem késett a válasszal:
„ – Zengő IC. Indul kétóránként Pécsről. Budapest-Keleti Pályaudvarra érkezik. Menetidő: két óra ötven perc. Az InterCity csak Szentlőrinc-Sásd-Dombóvár-Kelenföld állomásokon áll meg. Felhívjuk kedves utasaink figyelmét, hogy a vonatra a menetdíjon felül kötelezően IC Pótjegyet kell váltani. Kérjük kedves utasainkat, hogy a nemdohányzó utastársaik érdekében csak a kijelölt helyeken dohányozzanak! A kocsik számozása 23-as számozással kezdődik.”
A Diák attól félt, hogy ha még sokáig Matthias beszél, teljesen elmegy önnön esze. Megpróbált megragadni a beszélgetés fonalát és kezdeményett:
„ – Mondd meg nekem…öhöm…tudós férfiú! Mi a véleményed Mátyás királyról?”
„ – Kérdésed tárgya vala Matthias Corvinus?”
A Diák ismét „darálni” kezdett:
„ – Corvinus IC. Indul kétóránként Pécsről. Budapest-Keleti Pályaudvarra érkezik. Menetidő: két óra ötven perc. Az InterCity csak Szentlőrinc-Sásd-Dombóvár-Kelenföld állomásokon áll meg. Felhívjuk kedves utasaink figyelmét, hogy a vonatra a menetdíjon felül kötelezően IC Pótjegyet kell váltani. Kérjük kedves utasainkat, hogy a nemdohányzó utastársaik érdekében csak a kijelölt helyeken dohányozzanak! A kocsik számozása 85-ös számozással kezdődik.”
A Diák már menni akart, mert éhsége nagy volt, büszkesége viszont már kicsi. Gyorsan összehúzta a kabátját, elköszönt a prédikátortól és elindult a POTE irányába.
Az idegen azonban még egy utolsó kérdést tett fel neki:
„ – Szóljon ajakad deák! Ha már itt vala szállásom a jövendő évezredben, könyörgő szívvel a mellkasomban kérlellek tégedet: mesélj nekem Sophiane természetgeographiájáról.”
A Diák azonnal válaszolt, megkönnyebbülve, hogy már indulhat haza:
„ – Hát kérlek: amit feltétlenül meg kell nézned Pécsen, az a Tettye, a Tenkes, és a Tubes.”
Ekkor váratlan fordulat következett be: a felidézett emlékek „megihlették” a Diákot:
„ – Tettye IC, Tenkes IC, Tubes IC. Indulnak kétóránként Pécsről. Budapest-Keleti Pályaudvarra érkeznek. Menetidő: két óra ötven perc. Az InterCityk csak Szentlőrinc-Sásd-Dombóvár-Kelenföld állomásokon állnak meg. Felhívjuk kedves utasaink figyelmét, hogy a vonatokra a menetdíjon felül kötelezően IC Pótjegyet kell váltani. Kérjük kedves utasainkat, hogy a nemdohányzó utastársaik érdekében csak a kijelölt helyeken dohányozzanak! A kocsik számozása 23-as számozással kezdődik.”
A Diák a szégyentől elpirult, majd félretéve büszkesége utolsó morzsáit is, elkezdett futni a POTE felé…
Már nem érdekelte, hogy milyen fáradt, milyen kimerült, és már metronómra sem volt szüksége ahhoz, hogy gyorsan hazaérjen.
Matthias még láthatta, ahogyan átfut a Szigeti úti zebrán, kissé később azonban már a Diákot felszívta a éji-tinta.
Elkezdve: 2008. 01. 6. 18:57:00
Befejezve: 2008.02.15. 08:43:08