Keletkezési történet: 2009-ben, az előző írásom viszonylagos sikere után a írtam még egy írást, ezúttal egy paródiát az Adventurgames.hu csapatának. Ennek viszonylag mérsékelt sikere volt, így a köztünk lévő együttműködés végét is jelentette. Az oldalra készítettem összesen talán 3 írást és 2 játék magyarításában vállaltam oroszlánrészt: Gabriel Knight 1 és a Murder on the Orient Express. Ez utóbbi befejezése után írtam ezt – a már vállalhatatlan – írást. Annyira büszke voltam rá, hogy a 2009-es PTE BTK Magyaros Szakestre is odaadtam, mint előadható írást: de szerencsére ennek visszhangjától megkíméltek. A “Zongoraverseny hét ujjra” című kötet része.
(Agatha Christie – Murder on the Orient Express II. – magyar változata)
Előzetes kivitelezési és storyline tervezet –
SZIGORÚAN BELSŐ HASZNÁLATRA!
Fejlesztő: AWE Productions Kovács Jóska Industries
Kiadó: The Adventure Company
Megjelenés várható időpontja: 2600. április. 1
- Grafikáról:
A vállalat egyhangúan elfogadta azt az irányelvet, hogy a program grafikája a lehető legkevesebb költséggel a lehető legnagyobb élethűséget mutassa. Végül kompromisszum született: a játék felületét 20”-os monitorokra optimalizált papírlapokkal oldjuk meg. Cserébe a megspórolt összegből ki tudunk bérelni egy hangstúdiót, és az átvezetőt („Kérem cseréljen papírlapot.”) több emberrel is fel tudjuk venni: például egy callgirl-lel, valamint Fekete Lacival is tárgyalásokat folytatunk (az ő szövege „Cserélj lapot barátocskám, mert csúnyán megjárod!”) .
Terveink szerint a hangok véletlenszerűen változnak majd, így a játékos, ha a csábos női hang miatt nem is akarja folytatni a játékot, de egy borízű, erőteljes magyarhang miatt teljesen biztos, hogy nem mer majd „kilépni”.
Ami a vezetőség második feltételét illeti (miszerint legyen minél élethűbb a grafika), véleményünk szerint az a megoldás, hogy ha ténylegesen VV-ben gondolkodunk, ám a kivitelezésben elsősorban az emberi erőforrásokra támaszkodunk.
Elképzelésünk szerint diákmunkában felfogadnánk pár markos legényt, akit a dvd, és a kinyomtatott papírlapok mellé „csomagolnánk” és tennék mellé némi kekszet és néhány palack ásványvizet, majd egy-két napig egy raktárban tárolnánk.
Ez kellőképpen feldühítené az illetőt, és egészen biztos, hogy installálás közben szórakoztatná a gamert: önzetlenül és bérmentve megmutatna néhány bunyós trükköt a játékosnak. A keménykötésű egyetemista másik funkciója, hogy a játék közben esetlegesen elcsattant virtuális pofonok, leesett téglák valódi prezentálója legyen.
Ha pedig a játékos kellőképpen „kitombolta” magát, egyszerűen a „kiegészítő” italába keveri a mellékelt Xanaxot, visszacsomagolja a dobozba, és visszaküldi a cégünknek. Felötlött bennünk egyfajta „betétdíjas rendszer” ideája is, de ennek ismertetése nem tartozik a jelenlegi dokumentum keretei közé.
Bár elsőre remek megoldásnak tűnik a módszer, de sajnos van hátránya is: mi leszünk az első cég, amely „lejárós” szoftvert gyárt. Hiszen evidens, hogy fel kell tüntetnünk a szoftver „lejáratát” is a dobozon, hiszen megsérült kiegészítővel jelentősen csökken a játékélmény.
A módszer tesztelése még folyamatban van, de az első eredmények biztatóak.
- Szinkron:
Amint az már az eddig elmondottakból is leszűrhető, a vezetőség e projekt mottójának a „Jót olcsón” mondatot választotta. E mottó és a mögötte rejlő alapelvek teljesen érthetőek, hiszen a gazdasági válság árnyai a programfejlesztés iparágára is rávetülnek.
Mivel a grafika már így is erősen minimalista terveken alapul, ezért mi, a kreatív csapat munkatársai úgy határoztunk, hogy az igazgatóság óhajai ellenére is ragaszkodunk a valódi, stúdióban rögzített párbeszédekhez a játék folyamán.
Ám mivel mégis spórolnunk kellett, ezért nem magyarországi hírességeket béreltünk fel a szinkronmunkálatokhoz, hanem beszédhibás embereknek küldtünk ki jelentkezési lapot. Ennek kompenzálására felkértük a dalszövegírás csimborasszóját, a magyar nyelv egyik legnagyobb mesterét, a magyar grammatika Snoop Doggy Doggját: Uhrin Benedeket, hogy igyekezzék kimenteni a lelkes szinkronszínészeinket fájó fogyatékosságukból.
A Mester örömest elvállalta e nemes feladatot, és szinte juttatás nélkül elkezdte kiművelni fonetikailag bárdolatlan embereinket.
A felvételek előreláthatólag 2012 júniusában kezdődnek meg cégünk takarítószertárában, Pierre DeCoushad irányításával, akit elsősorban Charlie Chaplin filmjeinek keverő hangmérnöki munkálatai miatt vette szárnyaira a hírnév, de el nem évülő érdemeket szerzett Chaplin filmjeiben úgy is, mint zajszinkron-színész.
A játék teljes hanganyaga e két zseni kezében nyugszik, úgyhogy a siker szinte biztosnak ígérkezik.
Végszükség esetére azonban kidolgoztunk egy B tervet, ha mégsem úgy alakulna a párbeszédek sorsa, ahogyan azt elterveztük. Ha netán beütne a krach, az eredetileg thriller műfajú program modifikálás nélkül paródiává változik, hiszen az írók egy csomó nyelvtörőt „rejtettek” a felolvasandó mondatok közé. Gondoljuk csak el, hogy milyen hatást váltana ki a következő fiktív párbeszéd a moziban:
– A gyilkos hátulról támadt Sir Desmondra, és egy tompa tárggyal végzetes ütést mért a nyakszirtjére. Önnek mi a véleménye, Robert?
A másik szereplő eközben levesz egy könyvet a polcról, és fennhangon olvasni kezdi:
– Lépa, letek, mogyoló, kolán leggel litkán likkant a ligó…
Biztosíthatom a kedves kollegákat, hogy PC játékban duplán hat a csattanó.
Egyszóval biztosra mentünk a tervezés során.
- Háttérzene:
Mivel a játék szövevényes története megkívánja a változatos dalbetéteket, ezért – anyagi lehetőségeinkhez mérten – igyekeztük ezt megteremteni. Választásunk nem korlátozódott egyetlen zenei stílusra vagy nemzetre, hanem az eredmény szivárványszínű reprezentámenje a történet sokszínűségének.
De nem is mondunk semmi többet, hanem egyszerűen ideillesztjük a songok listáját.
Tracklist:
- In trogher (angol nyelvű)
- Ikonikus Látásmód – Nyadd’ meg a halyam!
- Slipknot – People=shit
- Éhenkórászok – Álmodom
- Betty Pub – Ki SKAcsa für dich!
- LingBiceps – Kata Linka, szájjel!
- For Bat Him – Chew seek a cheek cow
- Rise Against – Paper Wings
- Rap-At-a – Babot ettem ecetesen…
- Timur Lenk M.G. – Verd ki babám (a fejedből)
- Oh, troger mio! (olasz nyelvű)
- Kreatív csapat vezetőjének megjegyzései:
Miután úgy láttuk, hogy a 2006-ban kiadott Murder on the Orient Express fogadtatása beváltotta a hozzá fűzött reményeket, elhatároztuk, hogy elkezdjük a második rész fejlesztését is, kifejezetten a magyar játékosok számára. Mondanom sem kell kedves munkatársak, hogy szigorúan ragaszkodva az angol Wikipedia, „Hungary” címszavában szereplő adatokhoz.
Cégünk nem akarja megváltoztatni a játékmegjelenések időpontjára vonatkozó tendenciákat, ezért világrekordot szeretne dönteni azzal, hogy a lehető legnagyobb csúszással adja ki a programot. Biztosíthatom a kedves kollegákat, hogy 2600-ban akkor is megjelenik a játék, ha egész Magyarország el is pusztul a föld színéről.
Ennek biztosítására kínai céget bíztunk meg a tömeggyártással, akik legrosszabb esetben repülőgépről, ejtőernyővel kiszórják a dvd-ket magyar földre.
Az évtizedekkel ezelőtt alkotó szerzőnő azonban nem lehetett tudatában annak a gigantikus vállalkozásnak, hogy mi újabb folytatást tervezünk – az egyébként eléggé sekélyes – regényéhez, A gyilkosság az Orient Expresszhez. Éppen ezért – a szerzői jogi pereket elkerülendő – teljes egészen csapaton belül kívánjuk megoldani a sztoriírás, a zeneszerzés, és a programozás feladatát is.
E megfontolás alapján a főszereplő nem lehet Hercule Poirot. A jelenlegi játék „főszerepét” a nyomozó dédunokája, Aeneis Canairot [ejtsd: éneisz kanyaró] fogja eljátszani. A karakterről csak annyit, hogy Aeneis, Vera Rossakoff grófnő és Poirot törvényen kívül született gyermekének unokája, aki 1976-ban született.
Mivel manapság életbevágó, hogy jó példát mutassunk az ifjúságnak (Al Bundy mindig dohányzó, vörös felesége PEGI nagyon fontosnak tartja a játékok helyes besorolását), ezért Canairot nem lehet kövér, abszolút nem dohányozhat, és persze matekleckét csinál minden szabad percében (vagy éppen kalóriákat számolgat).
Az is rendkívül káros (sőt erőszakkeltő!) lenne a kiskorú játékosok számára, ha unos-untalan „kis szürke agysejteket” emlegetne a főhős (a szerzői jogi bonyodalmakról már ne is beszéljünk…).
Mi új státusszimbólumot tartanánk üdvösnek. Ha Canairot dühbe gurul a játék folyamán, dobjon be egy latin-német-magyar káromkodást: „Krucifix! Herrgott miatyánk!”
Mindent összevetve ajánlatos lenne tehát, hogy a főszereplő legyen fitneszguru.
Fontosak lehetnek a szponzorok is, éppen ezért az a javaslatunk, hogy a bűnügyekről való gondolkodás közben Canairot fogjon a kezébe Red Bull-t, járjon Nike cipőben, és sűrűn emlegesse a Waldorf-Astoriát, ahol meg fog szállni.
Végül, de nem utolsó sorban nem zárható ki, hogy Aeneis főszereplésével újabb folytatások készülnek, és utoljára ugyanolyan népszerű lehet, mint Poirot.
- Alaptörténet:
Canairot (aki angol állampolgár) magyarországi kirándulása során felkínálja segítségét a „hungarian police-nek”, akik ezt örömmel veszik, és akiktől cserébe azt az ígéretet kapja, hogy több elfogott bűnözővel interjút készíthet a börtönben. A riportok tárgya: étkezési szokások. A riportokat a hamarosan megjelenő könyvéhez kívánja csatolni.
A találkozó után, társával együtt a Keletiben felszáll az „Orient IC” nevezetű vonatra, amely egy tipikus magyar vonat, és kelet felé megy: de nem intersziti, hanem az egri gyorsvonat.
(A grafikusoknak néhány instrukció: graffitis falak, bilikék/viagrakék színezés, ablaküveg-cserepek látszódnak az oldalon levő, kis híján egybefüggő koszrétegben)
Canairot nem tud róla, hogy egy szakadár vasutas-csoport újabb sztrájkot hirdet titokban (igen, hiszen ezért talány…) , ám a vonat eközben már elindult. A sztrájk híre a hatvani állomás előtt ér a vonatra, így a szerelvény a puszta közepén áll meg.
Egy napon keresztül a vonat meg sem mozdul. Forr a levegő: egyes utazók kést éleznek, mások bikacsököt gyártanak, míg néhányan léggitároznak. Itt áll össze és koncertezik először a Böffkvartett, amely később világhírnévre tesz szert, mint a magyar kultúra legnagyobb képviselője.
Hőseink látják az utasokban felgyülemlett feszültséget, és aggódni kezdenek. Úgy látják, hogy meg kell akadályozniuk, hogy a többiek meglincseljék a szerencsétlen kalauzt. Noha a csoportos kivégzést végül nem sikerül megakadályozni, az epilógusból kiderül, hogy a meglincselt kalauz tulajdonképpen egy amerikai terrorista, aki az országban bujkált. Ő a Cigarettás Ember az X-Aktákból, az elkaphatatlan démon az Odaátból, a főlidérc a Csillagkapu-Atlantiszból…Sőt! Ő maga a fő gonosz, a Sátán, „a világ szemetének őre és ura”, aki édes, pici lánykáktól veszi el a nyalókát, ha arra van szüksége!
Végül mindannyian megesküsznek, hogy nem egyrészt nem fogadnak meg semmit, soha többet, és erős lélekkel megígérik, hogy nem csinálnak több közhelyes dolgot, legfőképpen azt, hogy leszoknak a dohányzásról. Ja, és persze azt is megígérik, hogy a gyilkosságról is hallgatnak.
A hullát kidobják Tura után a vonatból, ám az erős menetszél visszafújja. (kérdéses…- kreatív csapat vezetője)
Hatvanban várja a vonatot a tűzoltózenekar. És a rendőrség is.
Az utasok sikeresen kimagyarázzák magukat, és végül a hatóságok megértik a helyzetet.
A történet nagyon vázlatosan körülbelül ennyi, amit persze ki fogunk bővíteni, amint megjavítják az írógépet és Bill lefőzi végre a kávét.
Azonban az is elmaradhatatlan klisé, hogy a főhősünk nem lehet egyedül. Az olyan snassz! Mi úgy gondoljuk, hogy legyen hűséges társa Canaoirotnak a meghasadt tudatú (félig angol-félig magyar) Atilka Smith. Főbb jellegzetessége, hogy betéve tudja a magyar Büntetőtörvénykönyvet és ha ideges, ebből bőven szokott idézni (legfőképpen a BTK „Különös Rész”-ét kedveli nagyon).
Ide írunk néhány olyan mondatot, amelyet Atilka véletlenszerűen mondogathat a játék során:
161. § Aki a harctéren az elesetteket, sebesülteket vagy betegeket fosztogatja, bűntettet követ el, és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
215. § Aki földmérési jelet megsemmisít, megrongál vagy elmozdít, vétséget követ el, és pénzbüntetéssel büntetendő.
248. § (1) Aki jogosulatlanul, üzletszerűen ügyvédi, jogtanácsosi vagy közjegyzői tevékenységet végez, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
264/A. § (1) Aki jogszabályban meghatározott engedély nélkül vagy az engedélytől eltérően nukleáris létesítményt üzemeltet, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
307. § (1) Aki forgalomba hozatal vagy felhasználás céljából
a) bélyeget utánoz vagy meghamisít,
b) hamis vagy meghamisított bélyeget megszerez,
bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Végül az egyik legfontosabb dologról nem feledkezhetünk meg: véleményünk szerint nem szabad lekorlátozni a játékost, hanem választási lehetőséget kell számára biztosítani, hogy ha akarja, akkor Atilka karakterét is irányíthassa.
- A játékban szereplő pályák vázlatai („level maps”) & a legfőbb cselekményfonál ismertetése
- I.pálya – A felszállás:
Intró (némafilmes hatás – feliratos):
Atilka Smith és Canairot futnak a vonathoz – habár nincsenek késésben.
„Derült, hideg áprilisi nap volt, az órák éppen tizenhármat ütöttek.”
A háttérben (hőseink után bandukolva) egy nyakig felöltözött férfi, ballonkabátban. Néhány pillanatra szétnyílik a kabátja, és láthatóvá válik a férfin levő, SZTRÁJK! feliratú pólója. Snitt.
Következő kép: hőseink mantrázó krisnások mellett haladnak el („Hare Krishna Hare Krishna…” stb.), akikről azt hiszik, hogy sampont árulnak – Canairot-ék fejet rázva tiltakoznak. Az egyik krisnás egy bőröndöt rúg hőseink felé, akik szerencsésen túlélik az akciót. Atilka öklét rázva fenyegetőzik, majd ismét hatalmas sprintbe kezdenek.
Fellöknek egy tolókocsis nénit.
Végül fél órával a vonat indulása előtt kapaszkodnak meg a lőcsben. Lihegve felszállnak.
Játékmenet:
Ekkor a játékos visszakapja az irányítást. Az invertoryban van tizenöt forint, egy csomag spárga, szivarvágó, egy doboz gyufa és egy Canon BJC-1000 típusú nyomtatóhoz való, fekete tintapatron. (ha a Broken Sword 2-ben George-nál lehet bugyi a kezdetekkor, akkor mi is adhatunk értelmetlen tárgyat a hősünknek! – a kreatív vezető)
A háttér minden esetben ugyanaz, csak kisebb változások szükségeltetnek a különböző vagonok megkülönböztetésére.
A vonaton körülbelül tíz ember ül: mint kiderül, később sem lesznek többen.
Az ülések közti folyosót körülbelül félúton egy Tahó állja el. A Tahó jól felismerhetően palóc tájszólásban beszél, idióta ruhákban jár, és mögötte egy komplett tévéstáb veszi minden lépését. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a Tahó minden olyan kísérletet meghiúsít, amely az átjutásra vonatkozik. Ilyenkor Aeneis és Atilka lepattan a Tahó hatalmas sörhasáról, aki ezután csak egy „Dik má!” szitokszóban fakad ki, de nem áll el az útból. A szivarvágó használata itt nem vezet eredményre.
Általában a Tahó nem társalog (az agya nem képes a hangszálai megrezegtetésére és a nyelve kifinomult mozgatására), de ha a játékos mégis beszédbe szeretne elegyedni vele, mindössze egyetlen mondatot présel ki magából, aminek semmi értelmét lehet látni: „Dicsake csajekám, fe’robban a kóbász.”
A Tahó melletti ülésen egy színes képekkel illusztrált ABC-s könyv van, amit a játékos nem tud elérni, amíg a furán beszélő alak ott áll.
A megoldáshoz végig kell vizslatni a többi utas holmiját, ahol végül a játékos egy zebracsíkos takaróra bukkanhat. Ha ez megvan, Atilkát meg kell kérnie, hogy tekerje maga köré a textíliát, majd fusson, ahogy csak a lába bírja. Ez megteszi a hatását. A Tahó és vele együtt a komplett tévéstáb Atilka után ered. (videóbejátszás – haha! – a kreatív vezető)
A játékos 30 másodpercre visszakapja az irányítást. Ez idő alatt a helyes megoldáshoz fel kell vennie a könyvet, kinyitni a vonatablakot, majd kidobni rajta a kötetet. A színes ábrák lefoglalják az egész hóbelevancot az indulásig.
Ellenkező esetben Atilkát jól elagyabugyálják, majd minden visszakerül az eredeti pozíciójába.
Ha ez a feladat jól van végrehajtva, hőseink végre helyet foglalhatnak.
Átvezetés:
Canairot leül és az órájára néz. Az indulásig még tíz perc van.
Néhány másodpercnyi csönd. Hőseink egymást nézik.
Ám hirtelen a vonatajtót hatalmas erővel a belső peron falához csapják. Nagy nehezen felvergődik egy csöves és kéregetni kezd az utasoktól.
Ám hasonlóan, mint az Oidipusz-mítoszban szereplő Szfinx, ő is egy találós kérdéssel bombázza az utasokat, csak akkor fogad el tőlük alamizsnát, ha a kívánságának megfelelően adják azt oda.
„Adjon nekem két pénzérméből úgy tizenöt forintot, hogy az egyik pénzérme nem tízes!”
Nincs mód a feladat átugrására: ezt szánjuk „bemelegítő”, tét nélküli feladatnak. És különben is: a kreatív csapat erősen preferálja a „küzdj, köcsög!” játékelvet.
Játékmenet/Lehetséges megoldások:
1. Összelapítás. Tizenötforintos érme gyártása olyan módon, hogy mindkét pénzérmét a vonatajtó mögé tesszük, majd megkérjük a csövest, hogy ismét jöjjön fel a vonatra hasonló erőbedobással. Az eredmény egy használhatatlan, ám a feltételeknek tökéletesen megfelelő tizenötforintos lesz.
2. megoldás az, hogy úgy kell odaadni a pénzt, hogy a MÁSIK (második) érme legyen a tízes. Tehát először az ötforintos, aztán a tízforintos érmét kell odaadni.
Mindkét megoldási mód esetén az invertoryból eltűnik a tizenöt forintnyi összeg.
Sikeres megoldás esetén a csöves leszáll a vonatról, ám azon a helyen, ahol állt valamiféle sárga lötty maradt utána. Atilka figyelmezteti erre Canairot, akinek persze az a zseniális ötlete támad, hogy MEGHEMPERGETI A SÁRGA LÖTTYBEN A SPÁRGÁT.
„Videobejátszás”:
A vonat indulása után körülbelül egy órával (természetesen a játékidő szerint) a kamera a Keleti utastájékoztató tábláit mutatja (a kamera felülről lefelé pásztáz, az órával kezd, míg végül eljut a táblákig), ahol is nagy betűkkel ki van írva, hogy SZTRÁJK!
Valahogy ilyentájt jut eszébe hőseinknek, hogy a csomagjaikat a nagy rohanásban a Keletiben hagyták, és minden vagyonuk az, ami náluk van.
Jegyeiket szintén nem találják.
Canairot borús arckifejezéssel megesküszik, hogy még visszatér a csomagjaiért.
A „videó” alatt lágy, romantikus, death metal zene szól.
- II.pálya – A jegyek:
Intro:
Hőseink teljesen kétségbe vannak esve, mivel nem találják meg a jegyüket.
A kalauz egyszerre csak belép a vagonba, és határozott mozdulatokkal, de kissé monoton módon jegyeket kezel.
A száraz és egyhangú „jónapotkívánok” köszönést az egyenruhája mellzsebébe csúsztatott diktafon körülbelül tíz másodpercenként lejátssza.
Atilkáék arcán átfut a rémület és a kezeiket tördelik félelmükben. Önmagukban már a mondandójukat fogalmazgatják.
Ám egyszerre a kalauz diktafonjából kezd kifogyni az elem, amit a belőle kijövő, és egyre mélyülő hangokból lehet kikövetkeztetni.
Canairoték néhány pillanatra fellélegezhetnek.
A kalauz megáll, hogy elemet cseréljen – de elgurul a pótelem, és lázas keresésbe kezd.
Játékmenet:
Hőseink felkelnek a kényelmetlen, meghatározhatatlan anyagborítású helyről, és körbenéznek. Mellettük egy beszittyózott öregember támasztja az ablakot, és bámulja az elsuhanó fákat. Arcán semmiféle érzelem nem tükröződik.
A pasas masszív alkoholistának tűnik, aki már legalább húsz perce egy kortyi-mortyival sem töltött után. Látszik, hogy csendesen szenved, minden vágya az, hogy etil-alkoholt nyelhessen.
Ha a kis csapat megszólítja, akkor a gyanú beigazolódik: tényleg szeszre vágyik. Bőbeszédű, kissé akadoznak a szavai, de nem agresszív.
Ha az alkoholproblémában segítenek neki, akkor fel tud ajánlani két jegyet érte, mert a haverjai nem keveredtek ki a restiből a vonat indulásáig, és az összes jegy nála maradt. (A pacáknak is csak úgy sikerült, hogy a büfé kijáratára az hitte, hogy az a vécébe vezet…)
Ám diákjegyet adtak nekik, és elfelejtették visszaváltani indulás előtt, így ez egy újabb probléma, amit meg kell oldani hőseinknek.
A manusz kerek perec kijelenti, hogy legrosszabb esetben ő bármiből képes szeszesitalt varázsolni.
Ekkor a hőseinknek fel kell dobnia azt a kérdést, hogy nyomtatópatronból is menne-e neki ez a mutatvány?
Ő azzal kontráz rá, hogy igen, de csak egy fajtából: a Canon BJC-1000 típusú nyomtatóhoz való, fekete tintapatronból, mivel van egy trükkje, amelynek segítségével ihatóvá tudja varázsolni a löttyöt. A titkot nem köti az orrukra, de ide kellene egy script, amelyen az alak lázasan méricskéli a színes löttyöket az idáig a zsebében tartott Erlenmeyer-lombikban.
Ha átadják neki a tintapatront, akkor cserébe megkapják a két diákjegyet Hatvanig. Kicsit később, amikor újra arrafelé járnak, az alak teljesen ki van terülve, „hátát a falnak veti, és szelíd mosollyal néz a semmibe.”
Mint a hatvani halottkém végül megállapítja, a fickó világrekordot döntött meg: ő a bolygónkon a második, akinek sikerült túladagolnia az LSD-t…
A hőseink nem tehetnek mást, minthogy kimennek a vagonból, és megpróbálnak keresni valamilyen lehetőséget, amivel a diákjegyet elismertetik a kalauzzal.
Ha úgy akarják odaadni a jegyszedőnek a jegyüket, hogy erre még nem találtak megoldást, akkor kellene egy olyan videóbejátszás, amelyen a kalauz Zámbó Jimmy-t énekel egy bliccelőnek, aki emiatt lerágja a saját lábát (gyermekverzióban: vonítva megsüketül).
A megoldást akkor találják meg hőseink, ha leülnek beszélgetni az egyik utassal, aki azt állítja, hogy tud megoldást Canairot-ék problémájára, de mielőtt megosztaná javaslatát velük, Atilkáéknak előtte teljesíteniük kell egy feladatot. Mint kiderült, ez az utas erősen forkofil(forkofília: evőeszközök iránti vonzódás, mint szexuális örömforrás.), így minden vágya, hogy a rövidke vonatúton összeismerkedjen egy jóképű kanállal.Ebben a nem mindennapi társkeresésben kell a hőseinknek segítséget nyújtaniuk.
A teljesítés ebben az esetben a második vagonban szabadon hagyott utas poggyászok végigvizslatása. Ebben az esetben egy nagykanállal lesznek gazdagabbak, amit nemcsak, hogy oda kell adni az utasnak, hanem be is kell őket mutatni egymásnak.
Ha a meghatározott feladatot sikerrel végrehajtották, akkor az illető végre kiböki a zseniális ötletét: a másfélperces villámszlovák-tanfolyam éppen annyira felkészíti a bliccelőket, hogy a kalauz feladja a tüzetesebb vizsgálatot.
Az idegen komolyan felkészíti a hőseinket, akik végül visszatérnek a helyükre.
Videobejátszás:
A kalauz éppen most cserélt elemet a diktafonjában, és folytatja az eddig félbehagyott revízióját. Az első „áldozatok” Aeneis Canairot és Atilka Smith.
A következő párbeszédet folytatják le:
– Jónapokatkívánok! Jegyeket, bérleteket!
– Ahoi! – mondja Canairot.
– Milujem t’a! – vall színt Atilka, és odanyújtja a mit sem sejtő kalauznak a jegyeket.
A kalauz értetlenül hunyorog, majd ingerülten, zárréshangot (affrikáta) pattant ki a fogai közül olyan élesen, hogy többen is önkéntelenül összerándulnak tőle a vagonban.
– ’z csak diákjegy… Na, mutassák csak szépen a diákjukat!
Erre hőseink kórusban rákezdenek a betanult mondókájukra, amelynek értelmét – számukra legalább is – homály fedi:
– Krátky čas po pôrode, zabalené v igelite / život končí v kontajnery/ niekde niečo zlyhalo, nevinné dieťa zomrelo / svoj sen o živote nedosní!
A kalauz erre annyira meglepődik, hogy húz egyet a farzsebében levő butykosból, majd pedig a bajusza alól ezeket a szavakat morogja:
– Hogy a bukszus kapna el titeket, kínkeserves mongolok! Az a vernyákolós latin mindég’!
Majd int egyet, és továbbáll.
A csel bejött.
- III. pálya – A sztrájk
Intro:
A hőseink sikeresen átverték a gonosz, szívtelen kalauzt, és éppen megérdemelten hátradőlnének, amikor is arra lesznek figyelmesek, hogy a vonat lassulni kezd.
Önkéntelenül is az utasok az ablakokhoz tolulnak. Senki sem érti a helyzetet.
A puszta kellős közepén állnak meg.
A horizonton még autóút sem látszik.
Valakinél rádió van, és bekapcsolja. Mindenki feszülten várja a Híradót, ami ugyan csak három óra múlva, tizennyolc órakor kezdődik, de hát nincs miről beszélgetniük. Hallgatnak. Teljes csend, kétségbeesett arcok. A mobilok nem működnek.
Mindenki sejti, hogy mi történt. Ismét vasutassztrájk van.
Többen rosszul lesznek. Főleg azok, akiknek elfogyott az asztma vagy a szívgyógyszerük.
A kalauz nem akar sztrájktörő lenni, úgyhogy hiába kérlelik az utasok, nem enged a negyvennyolcból. Nem hatják meg a rosszul lettek, sem azok a kedves, fiatal hölgy utasok, akik a nagy meleg miatt bikiniben kezdenek napozni, majd később monokiniznek. (Kedves Kollegák! A Monokini az Activity japán változata… nem kell rosszra gondolni! – a kreatív vezető).
Az utasok összeesküvést forralnak az időközben a mozdonyfülkébe menekült kalauz ellen.
Canairot és Atilka azonban nem veszti el a lélekjelenlétét.
– Meg kell akadályoznunk a tragédiát! – mondják szinte egyszerre.
Játékmenet:
A hőseink rögtön megállapítják, hogy legfontosabb feladatuk az, hogy még időben értesíteni tudják a hatóságot.
Azonban nincs náluk mobiltelefon, és ha lenne is, nincs térerő, hogy használhassák.
Néhány perces taktikai megbeszélés után arra a konklúzióra jutnak, hogy a rendőrséget csak a mozdonyfülkéből lehet értesíteni. Ott azonban a riadt vasutasok elbarikádozták magukat az őket meglincselni akaró tömeg elől.
Adott tehát a feladatuk: be kell jutniuk a mozdonyfülkébe.
Ez azonban nem olyan egyszerű: hiába próbálkoznak Canairoték verbális hízelgéssel, Playboyok ajtó alatt való becsúsztatásával. Egyszerűen semmi sem használ.
A végső megoldást a napozók szolgáltatják.
Atilkák egy csinos sorstársnőt kérnek meg arra, hogy a vonatfülkéből jól látható helyen monokinizzen, ezzel elvonva a beijedt (és begerjedt) vasutasok figyelmét.
Ez, mint egy jól bemártogatott mézesmadzag, azonnal kiűzi a benn tanyázó zsiványokat.
Az utasok „tömege” azonnal lefogja a lázadókat.
Most tehát már lehetne értesíteni a rendőrséget…
Videobejátszás:
Canairot és Atilka bemennek a mozdonyfülkébe, és a hiperszuper, NASA által kifejlesztett zártláncú kommunikációs lánc segítségével valahogyan felhívják a rendőrséget (ezt a részt még jobban ki kell dolgozni – a kreatív csapat vezetője)
A rendőrség azonban úgy el van havazva egy ezer darabos puzzle kirakásával, hogy az ügyeletes rendőrtiszt kijelenti, hogy nem tudnak kimenni a helyszínre. („Rádsul’ nem forog fent tényállás…” – közli szárazan a policáj.) Végül abban egyeznek meg, hogy ha elindul a vonat, a rend őrei Hatvannál fogják bevárni.
Játékmenet:
A mindenre elszánt kalauz fejében elpattan egy húr, és bús magányában harminc kilométeres menetjegyeket tépked bőszen. Az utasokat ez a mozzanat teljesen lelki terrorba taszítja, mivel a kaller szeme közben rőt, vöröses fénnyel világít és „Hastala vista, béjbi!” mondatot hajtogatja. Arcvonásai sohasem látott, túlvilági jelleget öltenek. Az egyik rejtett zsebéből egy hatalmas szivart húz elő, és komótosan rápöfékel (megjegyzem, annak tudatában, hogy az Orient IC-n nem lehet dohányozni! – a kreatív csapat vezetője)
Ezután a megőrült jegykezelő – mint egy rosszul futó számítógépprogram – az utolsó feladatát hajtja végre újra és újra: a jegyek ellenőrzését és lyukasztását.
(Borland Delphiben ez a művelet a következőképpen írható le do while hatralevo_menetjegyek:= 0)
A kalauzt azonban megzavarják az ellenőrzés közben máshová ült utasok, ezért rendületlenül járja a vonatot – senkire sem hallgatva.
Végül a harmincadik ellenőrzésnél az egyik utas – félve attól, hogy a rengeteg lyukasztás szó szerint csökkenti a jegy méretét – megtagadja a menetjegy átadását.
Ekkor szabadult el a pokol.
A kalauz, mint egy amerikai pankrátor széttépi magán az egyenruhát, ezzel láthatóvá téve az utasok számára a rettenetes izmait. A meggyújtott szivarra azonban úgy vigyáz, mint a szeme fényére.
Szörnyűséges muszklijait az utasok ellen fordítja. Szeme vérben forog, ám a lábával kánkánt táncol.
Felkap egy védtelen civil ruhás rendőrt és átdobja az egész vagonon. A rendőr (aki egész idáig elfejtette, hogy hol is dolgozik…) a koponyájára mért gigantikus ütés miatt összegörnyed a földön, és az ujját cuclizza, mint egy csecsemő.
„Oh, irgalom atyja, ne hagyj el!” – gondolná Canairot, ha ismerné az Ágnes asszonyt. Így most csak a fejét vakarja, és valami megoldáson töri a fejét.
Ekkor kapja vissza az irányítást a játékos.
Atilka és Canairot gyors megbeszélés után 8.6 pontot ad a kalauz bemutatójára. Aztán rájönnek arra, hogy a kalauz titáni ereje a szivarjában van. Azt kellene tenniük tehát, hogy megsemmisítik az egészségre káros dohányárut, ennek következtében a kalauz is visszanyerné hétköznapi tulajdonságait.
Igen ám, de ahogy mondani szokták: ezt könnyebb kigondolni, mint megvalósítani.
A megoldásfonál a következő: Atilkát oda kell küldeni a feldühödött bestiához, majd Canairotnak meg kell kérnie arra, hogy dühítse fel annyira, hogy az eddig szorosan lebiggyesztett ajkait résnyire nyissa. Ekkor kell Canairotnak odaszaladnia, és kikapnia a szájából a szivart.
Ha ez is sikerült, akkor szereplőink futásnak erednek, és bezárkóznak a vécébe. (Itt, azt hiszem egy újabb kalandos átvezető szükségeltetik – a kreatív csapat vezetője)
Ott aztán csak pár pillanatuk van arra, hogy a szivarvágóval megfelezzék a bűzrudat.
Ekkor a kalauz-szörny izmai összemennek, de még ilyen állapotban is méltán nevezhetnénk „vasutas-Conannek.”
Canairotban tudatosul az, hogy meg kell akadályozniuk, hogy a vasutas újabb jegykezelést hajtson végre vagy pedig, hogy utasokat bántson.
- IV. pálya – A megoldás
Intro:
Az emberiességétől régen megfosztott lény irtózatos bosszút akar állni az utasokon.
Ám az utasok olyan ravaszak, mint egy H.P Lovecraft novella szereplői. Elhatározzák, hogy nem hagyhatják tovább a testi és lelki terrorizálást, és úgy döntenek, hogy karót vernek a bestia szívébe (bocsánat, lehet, hogy mégis inkább Bram Stoker-t kellett volna írnunk Lovecraft helyett… — a kreatív csapat vezetője)
Ám Canairot és Atilka időközben megszánják a lényt (a néhány másodpercnyi halálfélelem rádöbbentette őket, hogy ők tulajdonképpen buddhisták akarnak lenni), és úgy látják, hogy egyetlen élőlény sem érdemel ilyen gyalázatos halált.
A video záróképében hőseink és az időközben baráttá avanzsált gonosz kalauz a fáklyával, karókkal és házipálinkával felszerelkezett utasok gyűrűjében ragadnak, és egyre hátrálnak a fal irányába.
Játékmenet:
Az invertoryban már csak két tárgy van: egy doboz gyufa és egy csomag, sárga löttybe mártogatott spárga.
A megoldás pedig az, ha a Canairot hatalmas lélekjelenléttel legörgeti a spárgát, és egy kis átmérőjű félkörívben ezt önmaga, Atilka és a most már megjuhászodott kalauz köré fonja. Végső mozzanatként pedig a még nála levő gyufával ezt az alkotmányt lángra is lobbantja. (A sárga lötty egyébként 95-ös oktánszámú benzin, azt hittem, hogy erre már rájöttek időközben a Kedves Kollegák – a kreatív csapat vezetője)
Ez szinte halálra rémíti a lincselő tömeget, visszatartva őket a gaztettek elkövetésétől.
Azonban sajnos a vadállati ösztönökkel rendelkező kalauzra sincsen jó hatással, így ő a végjátékban átlépi a lángoló félkört, és a brutális tömeg végez vele.
Canairoték meg tudnak mit tenni: megkönnyezik az elhullott démont, majd leülnek pasziánszozni és a még mindig lángoló félkört nyársalásra használják fel.
A többi utas csatlakozik, majd a kezdeti riadalom jókedvű csevellyé érlelődik. Esküt tesznek, hogy ezt senkinek sem mondják el.
A kalauz halálakor – mintha csak ez fékezte volna – az eddig rostokoló vonat lomhán elindul végső úti célja felé.
A levegő tisztábbá válik, és a pokoli hőséget kellemes szellő töri meg.
Néhány perc múlva Hatvanba ér a vonat, ahol már várja őket a fogadóbizottság (és persze a rendőrség is).
A vonatra egy csoport mit sem sejtő, németül beszélő, kérdőíveket kitölteni akaró turistacsoport akar felszállni, ám mivel egyikük sem hozott tollat magával, erről a tervükről letesznek.
Az inkvizítoroknak öltözött rendőrség (igen, végre sikerül kirakniuk a puzzle-t! – a kreatív csapat vezetője) kikérdezi Canairot és Atilkát a történtekről, ám ők hallgatnak az esetről.
Végső záróképként lekászálódik a mozdonyból a bohócruhába öltözött mozdonyvezető, aki a lincselésig aludt (ezért állt a vonat), s csak a hatalmas ricsaj költötte fel őt legmélyebb álmaiból.
Canairot a fejét fogja, és Atilka összeroppanva Monty Python poénokat motyog.
Végül persze jöhet a készítők névsora.
- Utószó
A játék végső mozzanatai bár lehet, hogy nem egy az egyben tükrözik Agatha Christie motivációit, de mi úgy látjuk, hogy a mai modern játékos már nem kíváncsi az unalmas nyomozásra, a kimerítő gondolkodási folyamatok képi megjelenítésére.
Hippo Thalamus, a huszonegyedik század egyik legfontosabb filozófusa, kottaírója, és a Too Loudly zenekar frontembere fogalmazta meg azt a gondolatot, amelyet mi a történetfonál kidolgozásánál figyelembe vettünk: „A mai tinik csak kétféle testnedvet látnak szívesen a képernyőn: az egyik a vér. A nyál nincs benne a csoportban.”
Úgy véljük, hogy ezekkel az apróbb ideológiai változtatásokkal (melyek egy cseppet sem sértik Mrs. Christie eszmeiségét) sokkal élvezhetőbb és eladhatóbb lesz a játék.
(Mellesleg pedig nincs pénzünk a szerzői jogok megvásárlására – a kreatív csapat vezetője)
A játék marketinges kampánya során esetleg használhatnánk műanyag testrészeket (ez minden bizonnyal remek gyermekjáték lehetne), amit úgy terjesztenénk, hogy azok a megvadult kalauzhoz tartoztak valaha.
Ezen analógiát követve mondjuk komplett vonatüléseket is használhatnánk a szoftver népszerűsítése során.
A lehetőségek tárháza végtelen, szükség esetén több ötletet is ki tudunk dolgozni.
A fentebb leírtak a kreatív csapat első vázlatai a játékhoz.
Felterjesztve az igazgatótanácshoz: 2009. május. 6.
A dokumentumot készítette: Kovács Jóska Industries creative team
Members:
Elv Erik (chief of C.T)
Kalim Pál
Break Elek
Budipa Piroska
Icuka Magacuki
Hooka Mocha